Ez egy furcsa cím és nem is akartam címet adni, de megerőltettem magam és kitaláltam valamit. De végülis eléggé találó, mert amikor az ember - ill újdonsült anyuka - azt gondolná, hogy kialakult valami rendszer a 3 hetes gyermek életvitelében, akkor elég hamar rájön, hogy ami eddig jó volt, az nem biztos, hogy a továbbiakban is megfelelő. Értem én itt azt, hogy változnak a gyermek igényei és egyre többet enne, vagyis én már nem győzöm elégszer mellre tenni...És akkor szembesültem azzal is, hogy - nem panaszkodhatom, mert-  gyermekünk rendesen átaludja az éjszakát, viszont napközben pörög, mint a kerticsap. Ezért gyanakodott a védőnő, hogy kevés az eledel amit kap Csumpika, de ha kétszer annyit kap, akkor is ugyanez van, csak gyakrabban rókázik le. Na, mindegy majd kialakul. Éjszaka most már én ébresztem a gyereket, hogy egyen...Lerakom este 8-fél kilenckor és hajnali három és négy között én ébredek fel és etetem meg, különben nem is tudom meddig aludna magától. Persze ez jó meg minden, hogy ennyit alszik a prücsök, csak a betontömbbé keményedett cicik élményét valahogy jobb elkerülni.

Akkor dokumentálom a konkrét eseményeket.
Ápr 17 csüt. Ma is elég aktív nap volt, mert manó napközben SEMMIT nem aludt, csak amikor fél 3-kor elbabakocsiztunk a védőnőhöz, akkor amint kiléptünk a levegőre és becsukódott mögöttünk a ház kapuja (nagy nehezen, mindjárt részletezem) manó szeme is azonnal lecsukódott és csak akkor nyílt ki újra, amikor beértünk a rendelőbe. A kapuról és a házról csak annyit, hogy attól függetlenül, hogy magasföldszinten lakunk, az a 10 lépcső, amitől magas a földszint, az maga a kínszenvedés és olyan kevés a hely a befelé nyíló kapu és a lépcső között, hogy én alig férek el, nem hogy a babakocsi. Szóval 20 perces procedúra ki- és bejutni a házba, de általában addig szoktam tökölni, amíg arra nem jön valaki és meg nem sajnálja a látványosan szenvedő , kezdő anyukát. Egyébként babakocsizás közben is feltűnt, hogy az akadálymentes közlekedés valóban nem a fővárosunk erőssége. Bár CSumpikának bejön a durva terep, a macskakő meg a  lépcsőzés (kivéve amikor hátra csúszik a feje a kocsiban teljesen, ütközésig). Annyira jól összeráztam a gyereket, hogy amikor hazaértünk az összes ruháját tehettem a szennyesbe, mert kakilt egy nagyot és terepezés közben még a pelus is kicsit elvándorolt rajta ( meg a kaki)...; -/
Szóval végre megmérték a gyermeket rendes csecsemő mérlegen és nem mértek kevesebbet, mint én itthon a konyhain, úgyhogy megnyugodhatott háborgó lelkem a súlygyarapodás kapcsán. 4050 g, amire azt mondták, hogy az jó. A próbaszoptatás már nem ment ilyen jól, azt inkább nevezzük próbaszopatásnak. Elég nagy forgalom volt a rendelőben, tele volt kisbabákkal, édik voltak nagyon, de végül szoptatni az irodában tudtam. És próbáltam kényelembe helyezni magam, de annyira nem sikerült. Az eredmény végül siralmas 30 gramm lett a 130 helyett, de szerencsére nem csináltak belőle drámát, mer a gyerek csak hízik valamitől és feltételezték, hogy ha hazaengednek sem fog éhen halni Szilárdka...Persze azóta én gyakrabban etetem, hogy jól felhízlaljam, mire vissza kell mennünk jövő hét kedden :-) Visszafelé megint nyugi volt a babakocsiban, úgyhogy el is tökéltem, hogy olyan gyakran megyünk majd sétálni, amilyen gyakran csak lehet.Ha csak levegőn tud aludni a gyermek, akkor megkapja. Meg persze nekem sem árt néha egy kis oxigén.
Azután 6 felé megérkezett Vikinéni a pocakjában az 5 hónapos Szabikával. Kaptunk szép színes tulipántokat :-) és beszélgettünk egy jót meg csapra vertünk egy sörös hordót :-) (szép álom).
Egyébként a barna sör nekem nagyon bejön, kis mennyiségben persze, azt nem tudom, hogy Csumpika mennyire értékeli a Krusowicze dózisokat...Aztán nagy nehezen megérkezett Edvárd király (asztalos) is a fennmaradó polcainkkal, amiket már nem volt idő este 8-kor felfúrni, de legalább megvannak és szépek!!. Viki kb 9 fél tíz körül mehetett el, előtte megfürdettük Csumpit és leraktuk aludni, ami nem volt nehéz, mert az ájulás szélén állt gyermekem, aki egy szemhunyásnyit sem szundikált napközben.
Ápr 18. A péntek ugyanígy telt el, leszámítva , hogy dél körül megelégeltem csiperke manó bömbölését és felkerekedtem babakocsival. Nagy lelkesedésemben felsétáltam egészen a Pálvölgyi-barlangig, mert ZSombiék ott építenek éppen egy kertet, úgyhogy összekötöttem a két kellemest :-) És manó legalább addig csendben van és pihen egy kicsit, mert elringatja a babakocsi. Szóval így is történt, Csumpi aludt a kocsiban, de amint felértünk apuhoz és megálltam beszélgetni, elkezdett bőgicsélni, aztán amikor újra elindultunk lefelé, megint bekapcsolt a szundigép.Még egy fagyit is megkockáztattam a Daubnerban :-) A kapu előtt már Edvárd várt minket tűkön ülve, mert kicsit előbb ért ide, úgyhogy van csodás virágállványunk és még csodásabb könyves polcunk a hálószobában, de a legcsodásabb a 3  üvegpolc a fürdőszobában. Még pár év és kész lesz a lakásunk :-) Gondolom, mire elköltözünk, addigra pont minden készen lesz. Szilárdkát, amúgy nem különösebben zavarta a fúró hangja, sőt szerintem még tetszett is neki. Az este az meg már a szokásos, megvárjuk apucit, gyorsan megfürdünk - a fürdetést azt nagyon bírja, vagy meg van rémülve és azért nem sír, vagy élvezi, ezt még nem tudtam eldönteni - megvacsizunk és jó esetben utána rögtön elalszunk, rosszabb esetben nem rögtön. De előbb-utóbb.
Egy kis szösszenet a TV háborúról. Természetesen ZSomborral nem bírunk egy műsort nézni. Ő folyton II világháborús dokumentum filmeket nézne vagy rákhalászatot, ami engem az esetek 80%-ban nem érdekelnek. Vagy legalábbis ilyen mennyiségben biztos nem. Én meg persze ezeken kívül bármi mást. Így aztán esténként kiszokott robbani a parázsvita, hogy mit nézzünk. Zsombor szerint én egész nap tévézhetnék (azért a feltételes módot hozzátette, de kedves újdonsült apukák, ilyet ne mondjatok újdonsült anyuka párotoknak, mert ez tök nagy genyóság. Azért mert szoptatás közben végig tudom nézni a kedvenc félórás vetélkedőmet, az nem azt jelenti, hogy orrba-szájba tévézek, de ezt nem is akarom tovább firtatni, mert akinek gyereke van az nyilván tudja, hogy mi az ábra), ezért este, amikor ő hullafáradtan hazajön a munkából, hadd nézzen már TV-t. Hát jó. Egyébként meg én is úgy voltam vele, hogy végigpörögtem az egész napot és este egy kicsit leültem volna a TV elé a maradék agyam kimosására, miután gyermekem 12 óra után megpihent, de nem. 
Zsombor egyébként pont elment este kocsmázni, amit nem szeretek, mert ilyenkor másnap nehezen kezelhető és egyébként meg irigy is vagyok, mert én nem mehetek sehová, nemhogy sörözőbe...és fáradt is voltam és utáltam Zsombort, viszont megnézhettem VOLNA a született feleségeket, ha nem lett VOLNa legalább 3 darab 25 perces reklámszünettel szétszabdalva és nem lettem VOLNA hullafáradt és az a VOLNA ott nem lett VOLNA. Elmentem aludni. Kipurcantam, KO, Kaput. De egész nap tévézhettem VOLNA!!!!!!!!!!
Ápr 19. szombat. Hát tökre nem volt olyan hú de jó idő, mint ahogy beharangozták. Én meg szép lassan kezdek becsavarodni és azt hiszem lassan nem ártana újra házaséletet élnünk Zsomborral, ugyanis az éjjel álmomban Hernádi Judittal éltem át erotikus kalandokat...khm...Zsombi erre csak annyit reagált, hogy neki legalább van erotikus kisugárzása ( mármint Hernádi Juditnak). Na jó, végül is persze, jobb, mintha Korda Györggyel és Balázs Klárival lettem volna édes hármasban :-) brrrr
Férjem-uram meg elhúzott fürdőbe, amiért még jobban irigyeltem és még jobban utáltam. Én nemhogy fürdőbe nem mehetek, de sehova sem és még itthon sem fürödhetek kádban. Persze attól nem érezném jobban magam, ha Zsombor sem menne sehová, de így meg utálom (Na jó nem, csak ha nincs itthon...) Amúgy a szombat is hasonlóan telt, mint mostanában az összes többi nap. Napközben végeláthatatlan illetve végehallhatatlan sírás és toporzékolás (fekve), hasfájás tünetekkel megspékelve, éjszaka meg alvás, kisebb megszakításokkal. Csumpika képes azért 15-20 perceket továbbra is csendes szemlélődéssel eltölteni és már figyel hangokra meg mozgásokra. A játszószönyeget nagyon szereti, pedig még nem tud játszani a lecsüngő gombákkal és csörgős sünivel, de valamiért bejön neki a szép színes, puha szőnyeg, meg gondolom a környezetváltozás. Már néha kétségbeesésemben méregettem, hogy mennyit eszik a gyermekem, de a siralmas 30 grammot nem sikerült reprodukálni. (szerencsére). Inkább 60 és 80 gramm körül alakul a fogyasztása, ami szintén nem valami csúcsfogyasztás, de hát ez van. Meg aki ennyit pörög napközben, az nem is hízik rendesen. CSumpi leobégatja magáról a felesleget. Szombaton is ki tudtam menni egy picit, mert Zsombi ugye otthon volt. Így aztán vásároltam és minden energiámat összeszedve rittyentettem egy ebédet. Elég mókás úgy felrakni a rizst főni és hagyni a húst párolódni, hogy közben szoptat az ember lánya. Hát nem mondom, egy vállveregetés magamnak. Az ebéd nagyon jól sikerült és Csumpika is jóllakott, én viszont etére olyannyira leamortizálódtam, hogy 8 körül már nem lehetett hozzám szólni. Még mielőtt totál kikészültem volna, olyan fél hét körül még kimentünk sétálni manóval, mert csak estére tisztult ki az idő. Viszont tényleg tök jó, eső utáni friss idő volt és ettünk egy nagy fagyit a Daubnerban. Még Danival is összefutottunk ( aki elmondhatja Zsuzskának, hogy milyen szzép Szilárdka, leszámítva a ragyákat a kis arcán).
Szóval séta után purcantam ki. Zsombit már nem nagyon tudom rávenni, hogy vegye fel manót, mert azt mondja hogy elkényeztetjük. Úgyhogy ha sír, akkor ő berakja a kiságyba és rácsukja az ajtót. Én is próbálkozom ezzel, de azért állandóan ezt sem lehet csinálni, meg ha a hasa miatt szenved, akkor azért megpróbálok segíteni rajta. Amúgy meg sürgősen kell egy kenguru!!!!, ugyanis feltűnt, hogy amint felveszem CSumpi elhallgat, sőt a karomban el is alszik, de amint lerakom felriad és újra elkezd sírni. Hát ez van.

Ápr 20 vasárnap. Mára több program is be volt iktatva és végül meg is valósultak csak kissebb módosításokkal. Zsombi elment vezetni apukájával, ugyanis a jogosytványt készül lerakni én meg addig otthon ajnároztam kiabáló gyermekemet és alig vártam,, hogy kimenjünk Hűvösvölgybeés ott manó aludjon a levegőn egy nagyot és addig én is megpihenhetek a napozóágyon. Ember tervez.... Egy körül ki is mentünk a hűvösvölgyi házhoz - aminek kertjét Zsomborék építik éppen mintakertnek és a ház, ami ránk maradt Zsombor keresztanyukája után, éppen hogy csak áll még - babakocsistul meg mindenestül és kiraktuk kocsiban CSumpikát a napra. Mondanom sem kell, hogy két órán keresztül egyfolytában üvöltött, akkor is ha megszoptattam, akkor is ha levettem róla egy réteg ruhát, mert 25 fok volt és szerintem igencsak melege lehetett, de szóval bármit ettem, nem maradt abba a sírás.
Így aztán 3 körül beültem egy taxiba és hazajöttem vele, mert így nem sok értelmét láttam a levegőzésnek. Ennyit a pihenésről...
Fél négy körül átjöttek a Somáék is , a gyönyörűszép kis Pankával, aki szintén sírós, hasfájós kisbaba volt, úgyhogy ők egyből el is láttak tanácsokkal és praktikákkal...:-) Bár Szilárdka megnyugtatása és elaltatása még a rutinos és türelmes Somán is kifogott, aki többször belefogott gyermekem elaltatásába, de 3 percnél tovább sosem aludt el ravaszdi gyermekem. A megnyugtatásra meg volt egy praktika, amit tényleg lehet alkalmazni, hogyha az ember elég izmos és mazochista :-). Én személy szerint szétröhögtem magam amikor a Soma  berakta Szilárdot az autós hordozóba és egy polcban megtámaszkodva elkezdte lengetni. Az tény, hogy a gyermek elfeledkezett minden bajáról a nagy hinta-palintában, de egy 5 kilós tárgyat lengetni egy négy kilós gyerekkel benne, az számomra elég nagy kihívás. Hát igen, be kéne szerezni egy bölcsőt is vagy valami ringató gépet, vagy egy hinta-palinta rabszolgát.Szóval azért kicsit megnyugodtam, hogy nem csak a mi gyermekünk ilyen kis bőgő-masina. A tejjel kapcsolatban meg az unokatesóm hívott fel, hogy ne aggódjak, nem kevés a tejem, csak ilyenkor rohamosan fejlődnek a csemeték és egyszerűen, ebből kifolyólag több táplálékot is igényelnek, úgyhogy kétségbeesés helyett, szoptassam gyakrabban és kész. Én meg így tettem. Mondjuk volt olyan érzésem, hogy Szilkó egész nap a cicimen lóg, de hát ez is elmúlik majd, addig meg kibírom. CSak nőjjön és hízzon és majd kacagunk egy nagyot a próbaszoptatáson:-) Szóval tök jó volt a  délután. VEróval ittunk egy kis baranasört amíg Soma megpróbálta teljesíteni küldetését: Csumpika elaltatását. Ő is jobban járt volna egy kis sörrel :-). És idén nem voltunk a critical mass-en. Pedig ki akartam nézni babakocsival. Én még emlékszem, amikor jó pár évvel ezelőtt 20-30-an vonultunk fel, mint egy nagy család. Persze azért jó, hogy ennyire kinőtte magát ez a felvonulás, de így már a hangulata is más. MAjd megyünk a kis Szilárddal, amikor már neki is lesz saját bringája.
Ja, és HALÁL A BICILKITOLVAJOKRA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

• zsreka | Címkék: baba, csecsemő, gyermek, sírás, szoptatás